Mai napig fontos szerepet tölt be a néptánc a bolgárok mindennapi életében, akár hazájuk területén élnek, akár határon túl. A táncok stílusa széles skálán mozog a különböző néprajzi egységek függvényében. A ritmus, az alakzatok, a népviseletek, a mozdulatok és a táncosok száma régiónként eltér.
Horo a neve annak a népszerű táncformának, amelyben a részvevők egymás kezét, vállát vagy övét fogva kapaszkodnak össze. Az egymással érintkező táncosok a tánc ritmusában egybeolvadva érezhetik a nemzeti összetartozást.
Ezek a nagyon dinamikus, páros lüktetésű (2/4) táncok kivételes virtuozitást kívánnak meg elsősorban a férfi táncosoktól. A temperamentumos előadásmód kiáltásokkal jut kifejezésre a táncok tetőpontjain. A ritmikus motívumokat fürge könnyedségge, gyakori ugrásokkal hangsúlyozzák. A karok és a fej mozdulatainak összehangolása a lépésekkel még jobban kiemeli a dinamikus figurákat. Elsősorban női táncoknál jellemző a natriszane mozgás, amely az egész felsőtestet rezegteti, és vele együtt hangosan csörögnek az érmékből fűzött nyakláncok.
A trák ember erősen kötődik az anyaföldhöz, amit a táncában is kifejezésre juttat, hiszen minden lépéstípust a földhöz tapasztott lábak képzetével ad elő. A legjobb példa erre a térség legjellegzetesebb lépése, a tropoli, azaz a lábak földbe döngölése. Ebből a térségből híresen virtuóz, magas szintű kavalmuzsika származik.
A Rodope hegységben széles és sima lépésekkel táncolnak, amelyeket sokszor vidám kiáltásokkal hangsúlyoznak, főként a férfiak guggolása vagy térdepelése közben, akik súlyos, terpesztett léptekkel táncolnak. A hölgyek általában szoros, zárt körben fogódzkodnak össze, sétáló lépésekkel, visszafogott ugrásokkal. Szinte kivétel nélkül minden táncot énekkel kísérnek, gyakran meghatározott metrum nélkül.
A férfiak tánca gyarkan tartalmaz akrobatikus elemeket, előadásmódjuk érzelemdús, férfias és kifejező. A női táncokból az erő és méltóság árad. Általában mérsékelt tempójú énekekre táncolnak. A férfiak táncának ritmusa fokozatosan gyorsul föl a játék ideje alatt. Magas lépteik egyfajta harcakészséget sejtetnek, ami összeegyeztethető a térség hányattatott történelmével. Jellegzetes hangszerelés a két zurna (erőteljes hangú furulya) és dob kombinációja.
A másképpen szevernyaski néven emlegetett táncokat a könnyed, légies előadásmód jellemzi. Az aprólékos, ugrásokkal teli mozdulatokat gyors lábmozgás, változatos kézjáték és jellegzetes kiáltások kísérik.
Nyugodt és magabiztos léptekkel táncolnak Dobrudzsa térségében. Derű hatja át a jellegzetes testtartást és a sima mozdulatokat, amelyekben kiemelt szerep jut a karok és a vállak mozgatásának. A kinyomott mellkas és az enyhén hátradőlt testtartás egyértelműen elhatárolja a többi régió stílusától. Mivel a dobrudzsai ember életét a mezőgazdasági munka tölti ki, táncában szereti bemutatni ennek elemeit. A lágy női kézmozdulatok például kenyérdagasztásra emlékeztetnek, míg a férfiak gyakran utánozzák a kévézés vagy a betakarítás egyes mozzanatait.
A Jantra Bolgár Néptáncegyüttes repertoárjaban az összes bolgár néprajzi régió képviselteti magát. Az együttes koncertjeinek lehetséges hossza 7 és 90 perc közötti terjedelmű.